Ki/mi a Belső Gyermek, és mi köze a túlevéshez?
‘SOSINCS KÉSŐ AHHOZ, HOGY BOLDOG GYERMEKKORUNK LEGYEN!’
Harminc évesen találkoztam ezzel a mondattal először, integrálpszichológiai tanulmányaim során. Nagyon megfogott, és akkor már hallottam arról, hogy létezik olyan, hogy „Belső Gyermek munka”, de még nem tudtam, mit takar valójában, annyira az elején voltam az önismereti utamnak.
Azóta eltelt közel másfél évtized, és valami elmondhatatlan, hogy micsoda szabadság van ideát! Soha nem gondoltam volna ezt!
Természetesen ehhez nagyon sok önismereti, terápiás és meditációs munkára volt szükség, valamint tengernyi tanulásra – négy intézménybe is jártam segítői képzésbe, és autodidakta is rengeteget tanultam.
De hogyan pótolhatod az űrt felnőttként?
BELSŐ GYERMEKEMHEZ KAPCSOLÓDOM = A SAJÁT SEBEZHETŐSÉGEMHEZ KAPCSOLÓDOM
A természet úgy működik, hogy minden élő sérülékeny kicsiként indul növekedésnek.
Emberként is szükséges átélnünk feljődésünk e stációját, és elengedhetetlenül fontos, hogy megkapjuk mindazt, ami a továbbfejlődés lehetőségét megteremti.
Ha nem kapjuk meg a szükséges intimitást kicsiként, hiányt szenvedünk. Mert bizony nem csak fizikai szükségletei vannak egy gyermeknek. A fizikai/biológiai szükségletei mellett ugyanolyan fontos, hogy az érzelmi szükségletei is kielégüljenek. Ha ez nem történik meg, akkor komoly hiányokat szenved.
Ezt a hiányt, a hiánnyal járó fájdalmat, veszteségélményt gyakran bezárjuk valahová önmagunk legmélyén. Olyannyira mélyre, hogy nem is akarunk – gyakran nem is vagyunk képesek, mert annyira korai gyerekkorunkból származik, hogy nem emlékszünk rá – tudomást venni róla. Egyfajta zárványként pang bennünk.
Ebben a zárványban rengeteg potenciál rejlik, amit így nem tudunk kibontakoztatni magunkban.
Emellett pluszba igen sok (élet)energiát követel meg az is, hogy ott lent, bezárva tudjuk tartani ezeket a hiányainkat, fájdalmainkat, veszteségeinket.
Tehát, mondhatni, duplán is hiányt szenvedünk.
Ennek felszabadítására szolgál az önismereti/terápiás munka, melynek alapvető része a Belső Gyermek munka. Azaz: a segítőnk által megteremtett biztonságos térben képessé és hajlandóvá válhatunk arra, hogy ezeket a rég bezárt, betokosodott, zárványként pangó érzéseinket, hiányérzeteinket, sérüléseinket, fájdalmainkat, csalódásainkat a felszínre tudjuk engedni, és át tudjuk élni.
Az átélésen keresztül tudjuk elgyászolni mindazt, ami fájdalom, bántás ért minket, és mindazt, ami nem adatott meg nekünk.
Mert nem csak az a probléma, ha bántottak minket. Ugyanolyan probléma, ugyanolyan trauma az is, ha felnövekedésünk egyes szakaszaiban nem kaptuk meg az abban az életkorban alapvetően szükséges figyelmet, nem bántak velünk megfelelően, nem elégítették ki a természetes érzelmi szükségleteinket.
Túlevés a Belső Gyermek 'érzelmi éhezése' miatt
LEHET ÍGY ÉLNI, DE MINEK? – KELLEMETLEN GYEREKKORI ÉLMÉNYVILÁGUNKAT ÉDESSÉGGEL DOBHATTUK FEL
Bizony nem kevesen vagyunk, akiknek nem úgy sikerült a gyerekkorunk, ahogy az szerencsés lett volna.
Én sokszor éreztem gyerekként, hogy „Lehet így élni, de minek?”
Többek között a csoki egy kis örömöt, megnyugvást nyújtott.
Ha ezt a blogcikket olvasod, elképzelhető, hogy hozzám hasonlóan veled is előfordult már, hogy étellel próbáltad megnyugtatni magad, pótolni a hiányt.
Fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül! És nem a te egyéni, személyes gyengeséged, kudarcod ez, hanem emberi működésünk természetes velejárója, alapvető része!
„Az étel adása és elfogadása fontos köteléket képvisel a szülő-gyermek kapcsolatban, ezért magas érzelmi értékkel terhelt. Később az étel és általában az oralitás anyapótlóvá válhat. Az anya előbb-utóbb elmegy, de a száj ott marad, ingerelhető. Amikor a „szeretve levés” vágya kielégítetlen, az evés pótcselekvésként jelentkezhet, hiszen a szeretés egyenlő az etetéssel, az etetve levéssel, végül is az evéssel. A szeretet ősesszenciája az ételben van (Babarczy, 2001): „Az anyuk benne vannak az ételben.” ” (Forgács, 2018, 136. old.)
Máté Gábor így ír erről: „A – viszonylag ritka – szervi betegségektől eltekintve nagyjából helytálló az az állítás, amely szerint annál kövérebb valaki, minél több „érzelmi éhezésben” volt része élete egyik fontos szakaszában. […] A nagyevők mindegyikére kivétel nélkül igaz, hogy nemcsak a múltban éltek át valamilyen emocionális traumát, hanem a jelenben is pszichikai problémákkal küzdenek, vagy stresszesek.” (Máté, 2012. 334. old.)
„Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." Máté 18:3
Jézus ezeket a szavakat használta.
Aki elfelejt gyermeknek lenni, azaz elszakad attól a részétől, amely az eredendő, belső énje és a saját valódi érzéseit, érzelmeit, hogylétét megalapozza, az elszakad valódi önmagától.
De hogyan fejeltjük el, milyen gyermeknek lenni?
Előfordulhat, hogy szüleink nem tudtak megfelelő módon ránk hangolódni kisbaba korunkban.
Hozzáteszem: ilyen esetekben gyakori, hogy szüleink is így jártak kicsiként – rájuk sem voltak képesen megfelelően hangolódni saját szüleik. Így adódhat ez a hiány generációról generációra.
Ha dolgozunk önmagunkon, fejlődésünk és gyógyulásunk segítségével mi magunk lehetünk azok, akik megszakítjuk a transzgenerációs traumakört.
(Angol nyelven a cycle-breaker kifejezést használják erre.)
Máté Gábor hasonlóan írja le ezt az ‘elszakadtságot’ „A sóvárgás démona” című könyvében is, ahol a szülők gyermekeikre való ráhangolódás képességének hiányáról és annak későbbi hatásairól értekezik.
A csecsemőnek arra van szüksége, hogy az őt gondozó szülő(figura) „nagyjából egyenletesen stabil belső emocionális viszonyokat tartson fenn”, így képes legyen érzelmileg jelen lenni „olyan módon, hogy azt a csecsemő is felfogja, megértse, elfogadja és visszatükrözze” (Máté 2012, 341-343. old).
Máté leírja, hogy amennyiben a szülők stresszesek, depressziósak, vagy más okból nem tudnak érzelmileg jelen lenni a gyermekeik életében, a csecsemők nem fogják tudni kifejleszteni az önmegnyugtatás, önszabályozás, a saját érzelmeik szabályozásának képességét, így sokkal kitettebbek lesznek a negatív hatásoknak és a függőség veszélye is nagyobb lesz az esetükben. (Máté 2012).
Dr. Máté Gábor így fogalmaz a Normális vagy című könyvében, ahol arról ír, milyen élménye van egy gyermeknek, ha szülei képtelenek érzelmileg ráhangolódni:
Ez a „kötődési űr” „fejlődéslélektani szempontból a biztos kudarc útja” (Máté – Máté 2022, 204.o.)
Felnőtt vagy: már megadhatod magadnak, amire szükséged van
GYEREKKÉNT NEM VOLT VÁLASZTÁSUNK, FELNŐTTKÉNT MÁR VAN
Felnőttként már van lehetőségünk bepótolni mindazt, ami gyeremekkorunkban elmaradt.
Jó hír, hogy agyunk és idegrendszerünk képlékenysége (neuroplaszticitás) életünk végéig jól működik, így lehetőségünk van áthuzalozni, azaz a korábbi, minket az életünkben gátló működéseink idegpályái helyett újakat építeni.
Immár olyanokat, amelyekben képesek vagyunk ráhangolódni önmagunkra, gondoskodni saját magunkról, kielégíteni a saját valódi szükségleteinket.
Szeretnél megtanulni ráhangolódni önmagadra?
Ha úgy érzed, elindulnál ezen az úton, de még vannak kérdéseid, vagy már tudod, hogy szívesen belevágnál az önismereti kalandba velem, foglalj időpontot egy 30 perces ingyenes konzultációra, ahol választ kaphatsz a benned felmerülő kérdésekre, és egy kicsit megismerhetjük egymást, és eldönthetjük, szívesen dolgoznánk-e együtt.
Ide kattintva tudsz időpontot foglalni:
Fontos közlemény: Edukációs céllal írom a bejegyzéseket. A blog tartalma nem helyettesíti a személyre szabott tanácsadást, nem terápia. A benne olvasottakat mindenki saját felelősségére alkalmazhatja. Szükség esetén keress fel egy szakembert az érintett területen!
Szerzői jogok: Ez a blogbejegyzés Láng Zsófia Eszter szellemi tulajdona. Sem részben, sem egészben nem sokszorosítható. Felhasználni belőle kizárólag pontos forrásmegjelöléssel és a szerző írásos engedélyével lehetséges!
Felhasznált irodalom:
Babarczy, E. (2001). Emlékpogácsa. In: Brody, Alexander (szerk.) Evés-ivás. Alibi Kiadói Kft., 43-48.
Forgács, A. (2018). Az evés lélektana. Akadémiai Kiadó
Máté, G. (2018). A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet. Libri Könyvkiadó
Máté, G., Máté, D. (2022). Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban. Open Books Kiadó
https://lexiq.hu/neuroplaszticitas
