HAZUGSÁGOKKAL TESTSZÉGYENÍT A RETORIKAISKOLA DIETETIKUSA
Szembe jött velem egy hirdetés a Facebookon:
„A túlsúly hatása a beszédre” címmel.
Mondanom sem kell, hogy kikerekedtek a szemeim.
Főként így, a ’Weight Stigma Awareness Week’ lezáró hétvégéjén.
Ez a ’Testsúly Miatti Megbélyegzésre való Figyelemfelhívás hete’ éppen arról szól, hogy pont az ilyen mozzanatok, amik a túlsúlyos embereket mindig valami újabb és újabb dolog miatt hátrányos helyzetűnek tüntetik fel, milyen káros hatással vannak éppen ezeknek az embereknek a testi-lelki-mentális egészségére.
Egy dietetikus hölgy követte el ezt a blogcikket a retorikaiskola honlapján, erre hirdettek rá Facebookon.
Gondoltam, elolvasom, mielőtt szálanként kitépem az összes hajam.
HANGKÉPZŐ TANÁRKÉNT ÉS ÉNEKESKÉNT ÍGY LÁTOM
Egy kutatásra hivatkozik a cikk szerzője, Sziráki Zsófia dietetikus, aki ezt írja egészen pontosan:
„A túlsúly és a hangképzés kapcsolata a 2010-es éveket követően került a klinikai kutatások kereszttüzébe. Bernardo da Cunha és munkatársainak kutatásában a 30 kg/m2 feletti BMI-vel rendelkezőeknél, vagyis az elhízott embereknél mérhető mértékben nagyobb arányban fordult elő a rekedtség, leheletes hangszín, remegés, ingadozó hangmagasság és hangerő, csökkent maximális hangtartási idő, mint azoknál, akik 30 kg/m2 alatti BMI-vel rendelkeztek.”
Jazz énekes és hangképző tanárként, valamint túlevéssel, érzelmi evéssel küzdőkkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberként egyaránt kikerekedtek a szemeim, amikor megláttam az írást.
Dr. Széman E. Rózsa beszédtanácsadó, beszédtréner is meglepődött a blogcikken, ahogy mutattam neki.
– Én ilyenről még nem is hallottam! Sok minden valóban befolyásolja/befolyásolhatja a hangot (hormonok, hidratáltság, stressz-szint, különféle ételek stb.), de az elhízás vagy ilyesmi… s akkor az a rengeteg nagydarab operaénekes? – reagálta.
Bizony-bizony: erről a 30 fölötti BMI-s zagyvaságról elfelejtették tájékoztatni az olyan fantasztikus énekeseket is, mint pl. Adele (eleinte), Aretha Franklin, Ella Fitzgerald (élete későbbi szakaszában), Falusi Mariann (mindig is), Tóth Vera (eleinte), Cserháti Zsuzsa (élete későbbi szakaszában), és hosszan lehetne folytatni, továbbá operaénekesek és színészek egész sorát.
Mivel a retorikaiskolás blogcikk írása teljesen hihetetlennek tűnt, gondoltam, lecsekkolom a forrást.
És jól tettem, ugyanis hibásan idézi Sziráki Zsófia dietetikus az általa forrásként használt kutatásban leírt paramétereket.
TÉVES PARAMÉTEREKKEL MEGY A TESTSZÉGYENÍTÉS
A retorikaiskola blogcikke által idézett eredeti kutatásban nem 30, hanem 35 fölötti BMI-vel, és nem egészséges, hanem kóros elhízásban (morbid obesity) szenvedő emberekről van szó.
A kóros elhízás, azaz morbid obesity (mai nevén class III obesity) kategóriába 40-es BMI fölötti emberek tartoznak, valamint azon 35-ös BMI fölötti emberek, akik az erős túlsúlyon felül az elhízásból fakadó egyéb társbetegségekkel is rendelkeznek.
Ráadásul a kutatásban résztvevő emberek az Obesity Ambulatory of the Digestive Surgery Division betegeiből kerültek ki.
Ez egy kórház emésztőrendszeri műtéteket végző sebészeti osztályának a kórosan elhízott betegekkel foglalkozó részlege, ahol többek közt gyomor by-pass műtéteket végeznek.
Bernardo da Cunha és munkatársainak kutatásában a kontrollcsport volt 30-as BMI alattiakból összeválogatva.
Lényeges különbség van az eredeti kutatásban szereplő adatok, és a retorikaiskola blogcikkében leírt téves adatok között.
Nézzük mondjuk a 165 cm-es magasságot. (Önkényesen, mert én annyi vagyok.) E magassághoz a 30-as BMI 82 kg, míg – és itt jön a kóros elhízás, azaz a ‘morbid obesity’ kategóriája – a 35-ös BMI 95 kg (+ elhízásból fakadó társbetegségek), a 40-es BMI pedig 109 kg.
Ugye, van egy „kis” különbség?
A KÁRTÉKONY BMI-T EL KÉNE FELEJTENI
A BMI (Body Mass Index = testtömegindex) egy mindenre alkalmatlan mérőszám.
A miénknél szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban már kezdegetik kivonni a forgalomból hála Istennek. Csak sajnos nagyon lassan. Elképesztőnek tartom, hogy még mindig a köztudatban van. Azt meg pláne hajmeresztőnek tartom, hogy dietetikusok is használják!
Egy bizonyos „Kisokost” idéz a retorikaiskolás blogcikk szerzője BMI témában – amit a források közt nem tüntet fel, mintha mindenki számára evidencia kéne legyen –, mely ezt a mondatot is tartalmazza:
„Nők esetében a 80 cm feletti, míg férfiak esetében a 94 cm feletti haskörfogat párosul magas egészségügyi rizikóval.”
Bárki, józan paraszti ésszel megáldott ember, komolyan tud gondolni egy ilyen mondatot? Pláne egy dietetikus? Elvileg a dietetikusok tanulnak anatómiát. Egészen eltérőek a testarányai a különböző magasságú és alkatú embereknek. Más csontozat, más formák, stb. Amúgy a mérettáblázatot nézve a 80-as derékbőség az L-es méret…
Hogy a viharba’ lehetne ezt így mérni?
Elárulom:
SEHOGY!
Ami engem illet, pont az egyetemi jazz-ének képzésem utolsó félévében volt egy nagymértékű fogyásom: 80 kg-ról 60 kg-ra csökkent a testsúlyom, és épp az államvizsgámon voltam a legvékonyabb.
És bizony semmi különbség nem volt az éneklésemben a fél évvel korábbihoz képest.
Mert NEM ezen múlik!
Amiket felsorol a retorikaiskola blogcikke, azok igen kevéssé a testsúllyal összefüggő tényezők, sokkal inkább egy ember egészségi állapotával, általános erőnlétével, és a hangképzőszervek, a hangképzésben szerepet játszó testrészek, izmok állapotát érintő faktorok.
Ha valaki jól van, jó kondiban van, teljesen mindegy, hány kiló: szép erőteljes hangja lesz.
MENTÁLHIGIÉNÉS SZEMMEL
DEPRESSZIÓT, FOKOZÓDÓ TÚLEVÉST OKOZHAT A TESTSÚLLYAL VALÓ SZÜNTELEN FOGLALKOZÁS
A retorikaiskola blogján Sziráki Zsófia dietetikus így fogalmaz:
„Egyre gyarapodó szakirodalma van annak is, hogy önmagában a túlsúly vagy az elhízás negatívan befolyásolhatja képességeinket.”
Majd ezután idézi a Dietetikai Kisokosból a következőket is:
„A túlsúly és elhízás önmagában magasabb egészségügyi kockázatot jelentenek az azzal rendelkező számára, az elhízás mértékétől függően a szív-érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, a daganatos megbetegedések, a cukorbetegség, a zsíranyagcsere-zavarok, a mentális kórképek, a krónikus mozgásszervrendszeri megbetegedések előfordulási aránya is megnő körükben.”
Arról azonban ritkán beszélünk, hogy ez az állandó túlsúllyal való nyomasztás, a diétakultúra, a fogyókúraipar és a fitneszipar tevékenysége milyen stresszt okoz sokakban, és ez a roppant félelem és feszültség milyen testi, pszichés és mentális betegségekhez vezet!
WEIGHT STIGMA AWARENESS WEEK
Ezen a héten volt a Weight Stigma Awareness Week, azaz a testsúly miatti megbélyegzésre, diszkriminációra való figyelemfelhívás hete.
A Weight Stigma Awareness Week-et 2011-ben alapította Dr. Wendy Oliver-Pyatt és Chevese Turner, együttműködésben a Binge Eating Disorder Association-nel (Falászavar Társaság), hogy edukálják az embereket világszerte a testsúllyal kapcsolatos diszkriminációnak az életünk minden területén előforduló, világunkat mélyen átszövő káros hatásairól.
Jó lenne, ha nem csak ezen a héten hívnánk fel a figyelmet és gondolkodnánk el azon, mit okoz az emberekben a testsúlyuk miatti megbélyegzés, hátrányos megkülönböztetés. Milyen bántó, megszégyenítő az, ha valakit a testalkata, testmérete miatt folyamatosan megbélyegeznek.
Sajnos rengeteg nagyobb testű ember éli olyan szégyenben, bánatban, önutálatban a mindennapjait, mert arra kondicionál minket a társadalom, azt tanuljuk már egészen pici korunktól fogva, azt nyomják ránk a családunkban, az iskolában, munkahelyen, az egészségügyben, arról szól a közbeszéd, arról harsog a média, a szórakoztatóipar, a széles nyilvánosságban és a közösségi platformokon zajló kommunikáció, hogy
KÖVÉR = RONDA ÉS EGÉSZSÉGTELEN & VÉKONY = SZÉP ÉS EGÉSZSÉGES.
Holott ez koránt sincs így. Ez egy hazug, kitekert, általánosító, igazságot nyomokban is elferdítve tartalmazó narratíva, ami tovább rontja a helyzetet.
GYERMEKKORBAN INDUL A TEST MIATTI SZÉGYEN ÉS ÖNUTÁLAT
Már a gyerekek is tapasztalják a testsúly miatti megbélyegzést (Salvy, Coelho, Kieffer, & Epstein, 2007). Csúfolják, kiközösítik sokukat az óvodában, iskolában (Latner and Schwartz, 2005, Puhl, 2011, Puhl and Latner, 2007). Sőt, a gyerekek fokozottabban vannak kitéve a nagyobb test miatti bántásnak, mint a felnőttek (Brewis, 2014).
Azok a gyerekek, akiket sokat bántottak, emiatt mélyen magukba szívják ezt. Rossznak, hibásnak gondolják magukat, alacsony önértékelésről számolnak be (Pierce & Wardle, 1997).
Ezen rengeteget ronthat, hogyha az iskolában nyilvános testsúlymérés folyik. Sajnos ez a gyakorlat sok helyen hazánkban is. Pedig kérhetnék a gyerekek, hogy ne a többiek előtt kelljen mérlegre állniuk, és ne az egész osztály hallja, amikor kimondják az eredményt. De mivel sok helyen ez a gyakorlat, előfordul, hogy túlzott kényeskedésnek vélik, és még inkább elkezdik cikizni miatta az érintettet.
Kutatások kimutatták azt is, hogy serdülő lányoknál gyakori, hogy krízisként jelenik meg a saját testükkel való elégedetlenség: normál testsúlyú lányok úgy érzékelik, hogy túlsúlyt cipelnek (Bordo, 1993, Rodin et al., 1984).
Ezt saját magamból is ismerem, ugyanis anno én is megtapasztaltam tinédzserlányként. És igyekeztem mindent megtenni, hogy visszafogyjak a kiskamaszkori méretemre. Annyira koplaltam és túledzettem, hogy pár év múlva lett is belőle olyan betegség, hogy kórházba kerültem.
Azonban nem csak kamaszlányok, hanem rengeteg felnőtt nő is azt képzeli, hogy túlsúlyos, miközben teljesen egészséges testben él.
Sok nő él folyamatos stresszben amiatt, hogy nehogy meghízzon. Azért főleg nők, mert a nőkön hatalmas a nyomás a külsejük miatt.
Nekem „csak” a fél életem ment rá eddig az evésen és a testsúlyon való aggódáson, kattogáson. És nem egyszer tettem tönkre az egészségem is amiatt, hogy vékonyabb legyek.
Millióan vagyunk, akiknek az ideje, energiája, figyelme egy jó része erre kell, hogy elmenjen. És közülünk sokaknak a testi, lelki és mentális egészsége is érintődik, egyeseknek tönkre is megy emiatt!
Szélsőséges esetekben bele is halnak emberek ebbe. Mert bizony a testszégyenítés az oka, hogy az evészavarok, és a klinikai mértéket még nem öltő evésproblémák világszerte járványszerűen terjednek.
Jó lenne, ha a társadalom az egészség megítélésénél nem a testsúlyt venné alapul. Az lenne a jó megoldás, hogyha a testsúly helyett a testpozitív megközelítést és az ételekkel való jó kapcsolatot helyeznénk a diskurzus középpontjába.
ÉRZÉKETLEN ÉS KONTRAPRODUKTÍV
Fontos beszélnünk erről a retorikaiskolás dietetikus tollából származó blogcikkről, mert roppant érzéketlen, és emellett kontraproduktív.
Lehet, hogy itt főként információhiány és figyelmetlenség az oka, hogy ez a blogcikk egyáltalán megszülethetett – de megszületett, sőt, még a retorikaiskola Facebook hirdetést is rakott rá! A retorikaiskola fizetett azért, hogy ez az írásuk eljusson sok emberhez!
Szóval nem csupán a szerző részéről, de a marketingről döntők részéről is végbement ez a sajnálatos folyamat, amely révén többek közt hozzám is eljutott ez az írás.
Ráolvasni valakire, hogy „Kövér vagy! Fogyjál le!”, a legkártékonyabb, amit tenni lehet. Mégis ezt alkalmazza az orvostudomány és a dietetika is. (Meg jelenleg a retorikatudomány is.)
Túlevőkkel, érzelmi evőkkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberként és SzabadEvés Coachként rengeteg ügyféllel, klienssel dolgozom együtt, akik mindent is megtettek annak érdekében, hogy lefogyjanak, mégsem sikerül(t) nekik. Mert bizony nem az akaráson múlik ez.
Korábbi blogcikkemben olvashatsz erről, ide kattintva: A „CSAK JOBBAN KELL AKARNI” HAZUGSÁG
Volt olyan kliensem, aki sírva jött ki a dietetikustól, mert az azt mondta neki: „Magának gyereke sincs! Igazán lenne ideje foglalkozni magával: főzhetne, ehetne egészségesen, és mozoghatna is eleget!”
Természetesen vannak empatikus dietetikusok – én is ismerek egyet-kettőt –, de sajnos sok esetben hallottam borzalmasan érzéketlen viszonyulást felőlük a túlevéssel, elhízással küzdő emberek irányába.
AZ EMBER EGY KOMPLEX LÉNY: NEM LEHET CSAK A TESTET NÉZNI!
AZ ÉTELNEK MAGAS ÉRZELMI ÉRTÉKE VAN
Forgács Attila, gasztropszichológiával foglalkozó klinikai szakpszichológus, Az evés lélektana című könyvében így fogalmaz:
„A táplálékfelvétel a fiziológiai vezérlésen túl jelentős érzelmi szabályozás alatt is áll. Az ételnek tápértékén túl érzelmi értéke is van. Ezt a tényt gyakran elfelejtik a táplálkozástudomány szakértői, amikor igyekeznek észszerű érvekre – adatokra és nyomelemekre – hivatkozva egészségesebb táplálkozási szokásokra bírni az embereket. A próbálkozások lehetnek szakmailag indokoltak és észszerűek, mégis a siker túl sokszor már eleve reménytelen. A helyes táplálkozással foglalkozó racionális tudomány, a dietetika sikertelenségei abból fakadnak, hogy az evési szokásokat inkább irracionális – archaikus – érzelmi tényezők szabályozzák.” (Forgács, 2018. 44. old.)
Dr. Máté Gábor pedig így ír erről: „A – viszonylag ritka – szervi betegségektől eltekintve nagyjából helytálló az az állítás, amely szerint annál kövérebb valaki, minél több „érzelmi éhezésben” volt része élete egyik fontos szakaszában. […] A nagyevők mindegyikére kivétel nélkül igaz, hogy nemcsak a múltban éltek át valamilyen emocionális traumát, hanem a jelenben is pszichikai problémákkal küzdenek, vagy stresszesek.” (Máté, 2012. 334. old.)
A TESTSÚLY MIATTI MEGBÉLYEGZÉS FOKOZZA A TÚLEVÉST
Minél jobban sulykolják valakinek, hogy le kéne fogynia, annál stresszesebb lesz tőle, annál dühösebb és elkeseredettebb lesz, így nem, hogy csillapodni nem fog, de egyenesen tovább romolhat a túlevése, érzelmi evése. A fokozódó evésprobléma a testsúly növekedéséhez vezethet.
AZ EMBER EGY ÉRZŐ LÉNY
Nem nyomasztani kellene az embereket, hogy fogyjanak le, hanem egy normális, a teltebbek emberi méltóságát tiszteletben tartó közbeszédre, orvosi, dietetikai, egészségügyi rendszerbéli viszonyulásra lenne szükség.
MIT TEHETÜNK MAGUNKÉRT?
A diszfunkcionális társadalmunkból fakadó rombolásokkal szemben sokat tehetünk önmagunkért.
Elkezdhetünk befelé figyelni. Keresni az életünkben a harmóniát, a lelki békét. Kiszállni a rohanásból, tülekedésből, önmagunkat másokhoz hasonlítgatásból.
Saját magunkra figyelni, ahelyett, hogy állandóan kifelé néznénk, állandóan a külvilágnak akarnánk megfelelni.
Tehát megtanulhatjuk a lehetőségeink szerinti legnagyobb mértékben visszautasítani és figyelmen kívül hagyni a testsúly miatti közbeszédet, és a környezetünkből érkező megjegyzéseket.
Elkezdhetjük meghúzni a határainkat. Ha valaki szóba hozza a külsőnket, jelezhetjük neki – legyen az családtag, kolléga, ismerős – hogy ehhez neki nincs köze.
Megfigyelhetjük a saját fejünkben menő, önmagunkat, testünket, étkezésünket kritizáló belső hangot, és megmondhatjuk neki, hogy „köszi, de én ezt már nem hiszem el”.
Van sok gyakorlat, melyek segítségével gyógyíthatjuk az ételekkel, az evéssel és a testünkkel való kapcsolatot. Ezeken végig megyünk a SzabadEvés Coaching és Mentálhigiénés Program során.
Ha úgy érzed, személyre szabott segítségre van szükséged, foglalj időpontot egy ingyenes 30 perces konzultációra, ahol el tudod mondani, miben vagy, és meg tudjuk beszélni, hogyan tudok neked legjobban segíteni.
A gombra kattintva tudod kiválasztani az alkalmat:
Fontos közlemény: Edukációs céllal írom a bejegyzéseket. A blog tartalma nem helyettesíti a személyre szabott tanácsadást, nem terápia. A benne olvasottakat mindenki saját felelősségére alkalmazhatja. Szükség esetén keress fel egy szakembert az érintett területen!
Szerzői jogok: Ez a blogbejegyzés Láng Zsófia Eszter szellemi tulajdona. Sem részben, sem egészben nem sokszorosítható. Felhasználni belőle kizárólag pontos forrásmegjelöléssel és a szerző írásos engedélyével lehetséges!
Felhasznált irodalom, internetes források:
Forgács Attila: Az evés lélektana (2018)
Máté Gábor: A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet (2012)
Laurence J. Nolan, Amy Eshleman: Paved with good intentions: Paradoxical eating responses to weight stigma https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195666316300265?via%3Dihub
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6519002/
https://rachelmillnertherapy.com/a-letter-to-all-therapists-about-weight-stigma-in-the-trauma-field/
https://weightstigmaawarenessweek.org/
Dr. Széman E. Rózsa beszédtrénert itt éred el: https://beszedesszoveg.hu/
Az eredeti cikket megtalálják a Szónok Születik Retorikaiskola honlapján: https://retorikaiskola.hu/2022/08/16/a-tulsuly-hatasa-a-beszedre-retorok-reggelije-ii/
Az eredeti cikk hivatkozási alapja, amelyet hibásan idéz a cikk szerzője: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19763710/
A retorikaiskolás blogcikkben idézett, de nem hivatkozott Dietetikai „Kisokos”:
https://mdosz.hu/hun/wp-content/uploads/2016/03/diet_kisokos_1.pdf
