A "CSAK JOBBAN KELL AKARNI!" – HAZUGSÁG
Avagy: Miért ne kezdj bele a huszonhatodik fogyókúrádba/diétádba is, amikor az előző huszonöt után mindig visszahíztál
A nyár közeledtével valószínűleg már nálad is előkerültek a lengébb ruhák. Sőt, lehet, hogy már fel is próbáltad a tavalyi kedvenceidet. Elképzelhető, hogy nem áll minden úgy, ahogy szeretted volna.
Ezért felmerült benned, hogy le kéne fogyj néhány kilót.
Miért ne fogyózz?
Ebben a blogbejegyzésben leírom, miért ne ess neki úgy a fogyókúrának, ahogy talán már számtalanszor megtetted korábban – nehogy ismét felüsse a fejét a jó öreg jojóeffektus, és néhány hónap múlva ugyanott tarts, ahol elkezdted. Csak kettővel szomorúbban és kiábrándultabban. Esetleg még pár plusz kilóval.
Saját tapasztalataimat, ügyfeleim tapasztalatait és szakirodalomban fellelhető kutatási eredményeket is bemutatok azért, hogy ez alkalommal ne kárhoztasd magad éhezésre, végletekig kifacsaró edzésekre – mert nem azon múlik! Sőt!
És bizony nem is azon, hogy mennyire akarod! (Most azt inkább nem írom le, hogy mit szoktak mondani, hol kell akarni…)
A tiltások miatt egyre erősödik a sóvárgás, abból pedig egyenesen következik, hogy az ember előbb-utóbb feltépi a hűtőt és mindent befal, amit ér.
A koplalás utáni hűtőfeltépés biológiai-evolúciós háttere
Ennek a biológiai háttere az, hogy ha éhezteted magad, a szervezeted érzékeli, és veszélyállapotra kapcsol, ugyanis evolúciósan úgy vagyunk összerakva, hogy ne veszítsünk súlyt.
Azért történik ez, hogy védje az életed és evésre késztessen.
Amikor pedig nagyon éhes a test, akkor az energiában gazdag ételeket kívánja, azaz a magas szénhidrát- és zsírtartalmú étkeket.
A túlevés lelki-érzelmi-mentális háttere
A biológiai-evolúciós okok mellett a túlevésnek, érzelmi evésnek mély, lelki gyökerei is vannak.
Ez általában egy összetett, szövevényes okrendszer, ami mindenkinél teljesen egyedi, ezért fontos egyénileg, mindent alaposan feltárva dolgozni az evési problémákon.
Mindezen folyamatok gyógyulásával tud elérkezni az a testi-lelki-mentális harmónia, mely révén kinyugszik a fokozott evési kényszer, és helyreállhat az egészséges testsúly is.
Mindenki - laikus & szakember - osztja az észt
A médiából, orvosok részéről és szeretteinktől is gyakran halljuk ezt a mondatot: „Csak jobban kellene akarnod!”, és abba tudnád hagyni a túlevést, és biztosan le tudnál fogyni.
Hát nem. Az emberi szervezet egyáltalán nem úgy működik, hogy nagyobb akarással lesz sikeres a fogyás.
Rendkívül komplex az emberi lény működése, így a túlevésben és a testsúly alakulásában is millió faktor játszik szerepet. Ilyenek például az emberi test evolúciós öröksége, a környezeti hatások, vagy a biológiai faktorok (Marson, Keenan-Miller, Costin, 2020).
Kutatások, bizonyítékok
Állatkísérletek
A túlevésről megszerzett tudásunk egy része állatkísérletekből származik, ugyanis őket nagyon egyszerű szigorú körülmények között tartva megfigyelni.
Kísérletek igazolják, hogy ha az állattól megvonják az ételt, még ha csak néhány óra hosszára is, ez minden esetben túlevéshez fog vezetni, amikor az állat újra ételhez jut. Ezt magunkról is tudjuk: ha nagyon megéheztünk, hajlamosak vagyunk többet enni.
Ami ennél még érdekesebb, hogy ugyanezek a kutatások azt mutatják, hogy a múltban valaha diéta alá vont állatok jóval a diétájuk lezárta után is mutatják a túlevés jeleit. Különösen azokra az állatokra igaz ez, akiket erős stresszt okozó környezetbe helyeztek, és megengedték számukra, hogy olyan ételt egyenek, ami egyfajta állatoknak szánt gyorsételnek mondható. Bizonyítva ezzel azt, ami velünk, emberekkel is történik: stresszes életet élünk, ahol rengeteg magas zsír- és cukortartalmú étel vesz minket körül – amihez a diétázás csak még jobban kiéheztet minket.
Humán kísérletek
Ártó diétás módszerekből végtelen a kínálat - és rád akarják sózni!
Hiába károsak - a fogyókúrás módszereknek és csodadiétáknak se szeri, se száma.
Az emberi faj vegyes táplálkozású, mégis – a testsúlycsökkentés reményében – egyre több olyan étrendet találnak ki, amelyek valamely tápanyagot, ételcsoportot teljesen kizárnak.
Érdekes kép tárul elénk, ha belegondolunk, hogy a vegán – tisztán növényi alapanyagokból álló – diéta nagyrészt az ellentéte a paleo és a keto – húsban és állati zsírban gazdag – diétáknak.
Dr. Bedros Róbert főorvos, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke hangsúlyozza, hogy az elhízás egy krónikus betegség, ezért élethosszig tartó folyamatos kezelést igényel, és a gyors fogyást ígérő csodadiéták nem ritkán végződnek súlyos egészségkárosodással, és szélsőséges esetben akár halállal.
(Azt azért zárójelben megjegyezném, hogy magukon az obezitológiai osztályokon a kórházakban is gyors fogyást előidéző, rendkívül alacsony napi kalóriabevitelt tartatnak be a betegekkel. Akik a kórházi kezelés után igen gyakran térnek vissza az eredeti életmódjukhoz, és így vissza is híznak. Erről részletesebben kicsit lejjebb írok még.)
A közösségi oldalak közösségi hülyítése
A témában való érintettségem miatt jó pár fogyókúrás Facebook-csoportban tag vagyok. Az egyik ilyen csoport kifejezetten a keto diétában utazik. Ott több embertől olvastam, hogy komolyabb epe-problémákat okozott számukra a zsírdús étkezés, mely az egyik táplálékkiegészítőt forgalmazó cég kúrája alatt a diétában szereplő előírás.
Úgy kikerekedtek a szemeim, amikor először megláttam, és rögtön gondoltam, hogy nem lehet túl egészséges. Mégis: rengetegen elhiszik és kísérleteznek vele. Hogy hány embernek sikerül vele lefogyni, és mennyinek nem, és az alkalmazói között hány embernek okoz a folyamatos zsírfogyasztás valamilyen egészségügyi problémát, az soha nem fog kiderülni.
Ilyen statisztikák nem tudnak készülni, és nyilvánvalóan minden cég igyekszik saját magát a legjobb színben feltüntetni, úgyhogy nem reklámozná magáról – és valószínűleg nem is hagyná, hogy mások terjesszék róla -, hogy milyen károkat okozhat az egészségnek az a rettenetes mennyiségű állati zsír, amit megetetnek a diétájuk során.
Így rombol az egészségügyi ellátórendszer
Azonban sajnos az egészségügyi ellátórendszerben sok esetben nem kezelik megfelelően a túlevéssel, túlsúllyal, elhízással küzdő betegeket (sem). Általános az egészségügyi intézményekben, hogy az orvosnak alig van ideje a beteggel foglalkozni.
A túlevéssel, túlsúllyal és elhízással küzdő betegekre sincsen elegendő idő az egészségügy berkein belül. Nekik sincs alkalmuk feltárni a problémájuk gyökerét, hanem csak a tünetekre koncentrálva kapják az orvosi instrukciókat, sokszor mindenféle empátia nélkül.
Orvosok és dietetikusok általában mintaétrendeket, napi maximált kalóriabevitelt és tiltólistás ételeket írnak össze a betegeknek – ezt igen kevesen tudják tartani.
Dr. Bedros Róbert obezitológus főorvos a betegei számára napi kalórialimitet ír elő. Ez a kalóriamegvonásos diéta kiéhezteti a szervezetet, és túlevéshez vezet.
Dietetikusok életszerűtlen tanácsai és bántó megjegyzései
„Magának gyereke sincs! Igazán lenne ideje odafigyelni az étkezésre és mozogni!”
Egy negyvenes évei végén járó hölgyismerősömmel esett meg, hogy úgy leszidta a dietetikus, mint a pengős malacot. Konkrétan közölte vele, hogy „Magának gyereke sincs! Igazán lenne ideje odafigyelni az étkezésre és mozogni!” Szegény sírva mesélte nekem ezt a sztorit.
(Mint később kiderült: a pajzsmirigy gyógyszere volt rosszul beállítva.)
Egy másik, az ötvenes évei második felében járó nő ismerősömnek pedig azt javasolta egy dietetikus, hogy naponta 1 órát csináljon kardió edzést.
Mondta neki az ismerősöm, hogy ez számára kivitelezhetetlen, az ő életébe nem fér bele.
Számomra rejtély, hogy a sorozatos sikertelenségek ellenére miért ezt a protokollt végzik a súlyproblémával élő emberekkel foglalkozó szakrendelésen – hiszen az esetek jó részében nem azzal van a gond, hogy ne tudnák az emberek a kalóriadeficit matekját kiszámolni.
Miért ne számolj kalóriát
Az ember nem matekpélda, hanem egy komplex érző lény
Ha bármilyen módon kiszámolsz magadnak egy kalóriakeretet, az csak egy légből kapott szám, ezért hamis biztonságérzetet ad.
Valójában halvány gőze sincs senkinek, hogy neked mennyi kalóriára van szükséged egyik vagy másik nap.
Az ember energiaszükséglete naponta eltér.
Nincs két egyforma nap, amikor pont ugyanannyi kcal-ra lenne szükséged.
Függ attól, hogy:
- hogy aludtál
- mit csinálsz aznap
- mit csináltál előző nap
- miket és mennyit ettél előző nap
- milyen a fáradtsági szinted
- milyen hatások, benyomások értek aznap (fizikai, lelki-érzelmi, szellemi, stb.)
- és hosszan lehetne folytatni a sort.
Ha rászorítod magad egy konkrét kalóriakeretre, pont távolabb taszajtod magad attól, hogy megérezd a saját valódi szükségleteidet és aszerint tudj enni.
Kifelé tereled a figyelmed, holott épp arra lenne szükség, hogy befelé figyelj: a saját testérzeteidre, érzéseidre.
Mindezeken túl beszorongatod magad az állandó méricskéléssel, és a – szintén légből kapott számokat mutató – kalóriaégetést is leíró appal, okosórával.
Újrakezdők egyre kilátástalanabb ábrándjai
Az egyik kalóriaszámlálós applikációhoz tartozó Facebook csoportban is folyamatosan panaszkodnak az emberek, hogy nem bírják tartani azt az alacsony kcal mennyiséget, amit kiszámolt nekik az app.
Rengetegen posztolnak úgy, hogy „újrakezdők”. Én is tagja vagyok ennek a csoportnak, és anno én is lefogytam kalóriaszámolással – na de milyen áron?! Nem árulok el nagy titkot, hogy falás és visszahízás lett a vége – de ezt a történetet egy másik blogbejegyzésben fogom részletesen kifejteni.
Mindenesetre ha működne a kalóriaszámlálás, és működnének a mindenféle fogyibogyók, porok, kapszulák, menüsorok és fogyókúrás programok, akkor talán nem lenne világszerte az a trend, hogy egyre több ember van elhízva, egyre nagyobb mértékben, és egyre fiatalabb (gyerek)korban megjelenik a hízás.
Hiába önti ránk a diétakultúra a fogyasztói társadalom működésével (vissza)élő cégek „jóvoltából” a termékeit és szolgáltatásait, szemmel láthatóan épp az ellenkező irányba robogunk globális szinten.
A lelki, érzelmi, mentális működésünk uralja a testsúlyunkat is
Úgy vélem, amíg a fogyni vágyók nem vonnak be a folyamatba valamilyen lelki segítőt, aki tényleg ért ehhez a konkrét témához, nagy valószínűséggel kudarcra vannak ítélve.
Dr. Forgács Attila, gasztropszichológiával foglalkozó klinikai szakpszichológus, Az evés lélektana című könyvében így fogalmaz:
„A táplálékfelvétel a fiziológiai vezérlésen túl jelentős érzelmi szabályozás alatt is áll. Az ételnek tápértékén túl érzelmi értéke is van. Ezt a tényt gyakran elfelejtik a táplálkozástudomány szakértői, amikor igyekeznek észszerű érvekre – adatokra és nyomelemekre – hivatkozva egészségesebb táplálkozási szokásokra bírni az embereket. A próbálkozások lehetnek szakmailag indokoltak és észszerűek, mégis a siker túl sokszor már eleve reménytelen. A helyes táplálkozással foglalkozó racionális tudomány, a dietetika sikertelenségei abból fakadnak, hogy az evési szokásokat inkább irracionális – archaikus – érzelmi tényezők szabályozzák.” (Forgács, 2018. 44. old.)
Evési szokásaink alakulása
Az evési mintáink születésünktől kezdve alakulnak. Szervesen formálják őket a környezetünk legfontosabb szereplői, hogy milyen jelentőséggel fog bírni számunkra az étel és annak elfogyasztása (Lukács, 2022.).
Hogy igény szerint táplál-e bennünket anyánk, vagy sem? Ha az anya nem érzi, mire van a gyermekének szüksége, mert nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy ráhangolódjon, és például ölelés, megnyugtatás, megvigasztalás helyett is rendszerint enni ad neki, könnyen kialakulhat a gyermekben – és behuzalozódva az idegrendszerébe, így maradhat meg felnőttkorára is – hogy bármi problémát, kellemetlen érzést él meg, azonnal az ételhez fordul. Ahogy anyukája anno megetette őt, úgy eteti meg később saját magát a feszült élethelyzetekben.
Ugyanígy, ha nagymamánk elsődleges szeretetnyelve az etetés volt, és ő egy nagyon fontos érzelmi kapcsolódás volt számunkra, lehetséges, hogy ha már ő nincs jelen, saját magunk megetetésével – természetesen tudattalanul – igyekszünk pótolni azt a szeretet- és biztonságélményt.
Elképzelhető az is, hogy gyerekkorunkban – otthon, vagy a nevelési-oktatási intézményben a menzán – nem lehetett a tányéron hagyni egy morzsát sem, és ez alakította ki bennünk azt, hogy esetleg nagy adagokat szedünk és akkor is maradéktalanul elfogyasztjuk, ha már rég jóllaktunk.
Az evésproblémákból gyógyulás valódi útja
Nagyon sok érzelmi tényező játszhat szerepet a hibás és káros evési szokásainkban.
Ha ezeket megfelelő módon felderítjük, és a rég eltemetett érzéseket átéljük, feloldódhatnak bennünk ezek a hibás mintázatok, így kinyugodhat a túlevés.
Fontos közlemény: Edukációs céllal írom a bejegyzéseket. A blog tartalma nem helyettesíti a személyre szabott tanácsadást, nem terápia. A benne olvasottakat mindenki saját felelősségére alkalmazhatja. Szükség esetén keress fel egy szakembert az érintett területen!
Szerzői jogok: Ez a blogbejegyzés Láng Zsófia Eszter szellemi tulajdona. Sem részben, sem egészben nem sokszorosítható. Felhasználni belőle kizárólag pontos forrásmegjelöléssel és a szerző írásos engedélyével lehetséges!
Felhasznált irodalom:
Forgács, A. (2018). Az evés lélektana. Akadémiai Kiadó
Lukács, L. (2022). Ne cipeld tovább! – Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés. Kulcslyuk Kiadó
Kolaczynski, J. W., Nyce, M. R., Considine, R. V., Boden, G., Nolan, J. J., Henry, R., Mudaliar, S., Olefsky, J., & Caro, J. F. (1996). Responses of leptin to short-term fasting and refeeding in humans. The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 81(10), 4162–4165. https://doi.org/10.1210/jcem.81.10.8866554
Allen, K. L., Byrne, S. M., La Puma, M., McLean, N., Davis, E. A. (2008). The Onset and Course of Binge Eating in 8-to 13-Year-Old Healthy Weight, Overweight and Obese Children. Eating Behaviors 9: 438-446.
Franklin, J. C., Scheile, B. C. (1948). Observations on Human Behavior in Experimental Semi-Starvation and Rehabilitation. Journal of Clinical Psychology 4: 28-45.
Marson, G., Keenan-Miller, D., Costin, C. (2020). The Binge Eating Prevention Workbook: An Eight-Week Individualized Program to Overcome Compulsive Eating and Make Peace with Food
Polivy, J., Zeitlin, S. B., Herman, C. P., Beal, A. L. (1994). Food Restriction and Binge Eating: A Study of Former Prisoners of War. Journal of Abnormal Psychology 103: 409-411.
Stice, E., Davis, K., Miller, N. P., Marti, C. N. (2008). Fasting Increases Risk for Onset of Binge Eating and Bulimic Pathology: A 5-Year Prospective Study. Journal of Abnormal Psychology 117: 941-946.
Hall, K. D. (2017). Body weight regulation and the effects of diet composition. Annals of the New York Academy of Sciences, 1391(1), 1–19. https://doi.org/10.1111/nyas.13319
https://index.hu/belfold/2023/03/02/elhizas-tulsuly-europa-magyarok
