Túlevés gyerekkori túletetés hatására
“Addig nem állsz föl az asztaltól, amíg meg nem etted”
- avagy mondatok, amik alapjaiban határozzák meg az evési mintázatainkat
“Mindent meg kell enni, ami a tányéron van!”
“Addig nem kapsz édességet, amíg meg nem etted a spenótot!”
“Aki elsőként megeszi, az lesz az angyal.”
“Nagyon szépen ettél!”
“Egyet a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért, egyet a nagyi kedvéért…”
“Neked készítettem! Nem eszed meg?!”
Ismerősek ezek a mondatok?
Ha igen, nem vagy egyedül.
Akik evési problémákkal küzdünk, rendszeresen kaptunk hasonló mondatokat otthon és/vagy az oktatási rendszerben.
Ezek a mondatok mind-mind befolyásolják az ételhez és étkezéshez való viszonyunkat, és azt, hogy mennyire vagyunk képesek érezni-érzékelni a valódi szükségleteinket. Beleértve azt is, hogy megfelelően érzékeljük-e az éhség-jóllakottság érzetet.
Ez egy gyakran visszatérő mintázat, de fontos hangsúlyoznom, hogy csak egy a sok lehetséges háttértényező közül, és nem minden evési probléma vezethető vissza erre.
Tudattalan automatikus működés, nem akaratlagos károkozás
Megfigyelés és elemzés, nem ítélkezés, nem hibáztatás
Elöljáróban szeretnék néhány fontos alapelvet leírni. Ez egy roppant érzékeny téma. Leíró jelleggel fejtem ki a működésmódokat, semennyire sem célom hibáztatni senkit. Ugyanis az esetek nagy többségében nincs ártó szándék. Leginkább megszokások vannak, amik generációról generációra öröklődnek. Észrevétlenül csináljuk a gyerekeinkkel úgy, ahogy anno gyerekkorunkban hozzánk is viszonyultak.
Úgyhogy itt valójában senki sem hibás, illetve bizonyos szempontból valamennyire mindannyian azok vagyunk.
De itt jön a lényeg:
ha már látjuk, mi a probléma, akkor tudunk elkezdeni változtatni.
Ezért elengedhetetlen, hogy lássuk, hogy egészen konkrétan, pontosan mi és hogyan zajlik le bennünk, amikor valamilyen érzelem hatására elkezdünk enni, és/vagy túlesszük magunkat. Mert csak a pontos helyzetfelismerés és annak elemzése teszi lehetővé, hogy gyógyulni tudjunk a káros evési mintázatainkból, és hogy az evés végre a természetes helyére kerülhessen az életünkben.
Mindenki jót akar, csak sokszor rosszul sül el
Így veszi el az anya a gyerekének a saját (test)érzékelésébe és ítélőképességébe vetett bizalmát
Fontos hangsúlyoznom, hogy ez a működés anyáink részéről, amit túlevőként pici korunkban nagy valószínűséggel elszenvedtünk, nem akaratlagos, hanem automatikus, ösztönös volt. Ezt szoktuk “robotpilóta” üzemmódnak is hívni.
Természetesen az anyák a legjobbat akarják gyermekeiknek, így volt ezzel a saját anyánk is, csak ezekkel az ártó működéseikkel és tényekkel nagy valószínűség szerint nem voltak tisztában. Vagy ha tudtak is róla, nem sikerült másként csinálniuk.
Megfelelő önismeret, testtudatosság és önreflexió szükséges ahhoz, hogy ezt érezzük, a tények ismerete ahhoz, hogy a súlyát is átérezzük, és szükséges a gyógyulás a saját, leginkább gyerekkorban kapott káros evési és etetési mintázatokból. Mert ez vált öngondoskodásunk alapjává.
Önreflexió és testtudatosság a kiút a rosszul megtanított mintákból
Tudom, hogy ez milyen nagy belső munka, de ennek hiányában generációról generációra tovább adódnak ezek a káros evési működések, újratermelve az evési problémákat.
Gyakori mintázat, de nem mindenkinél van jelen
Ez egy lehetséges rizikófaktor a sok közül. Nem mindenkinél történt ilyen, és nem minden evési probléma vezethető vissza gyerekkori “kajakontrollra” vagy ilyen mondatokra.
Az evési nehézségek mögött sokféle ok állhat, egyéni, családi, pszichológiai és biológiai tényezők együtt is. Ugyanakkor azoknál, akiknél ez jelen volt, ez egy gyakran visszatérő, erős mintázat, ami befolyásolhatja az éhség és jóllakottság érzékelését, valamint a testbe vetett bizalmat.
Kutatások igazolják, hogy az evés szülői kontrollálása káros
A kontrolláló, nyomást gyakorló etetési módszerek (túletetés) összefüggésben állnak a problémás evési mintázatokkal és a későbbi súlyproblémákkal
Az Appetite (magyarul: Étvágy) című nemzetközi tudományos folyóiratban 2013-ban megjelent, „Exploring the effects of maternal eating patterns on maternal feeding and child eating” („Az anyai étkezési minták hatása az anyai etetési gyakorlatra és a gyermek evésére”) című tanulmány azt vizsgálta, hogyan kapcsolódnak az anyák saját étkezési mintái a szülői etetési gyakorlatokhoz és a gyermekek étkezési viselkedéséhez.
Az eredmények szerint az evésre való ösztönzés (túletetés) és a fokozott szülői kontroll paradox módon növelheti a gyermeknél az érzelmi evést és az ételek iránti túlzott vágyat. A kontroll felülírhatja a gyermek természetes jóllakottság-érzetét, így hosszú távon gyengítheti az önszabályozást.
Egy másik, nagymintás, népességalapú kutatás is erre a mechanizmusra mutatott rá: a Jansen és munkatársai által végzett 2012-es kutatás, a “Children’s eating behavior, feeding practices of parents and weight problems in early childhood: results from the population-based Generation R Study” (“Gyermekkori evési viselkedés, szülői etetési gyakorlatok és testsúlyproblémák kora gyermekkorban: eredmények a népességalapú Generation R vizsgálatból”) több ezer család bevonásával vizsgálta a szülői etetési gyakorlatokat, valamint a gyermek evési viselkedése és a testsúly közötti összefüggéseket.
A vizsgálat eredményei szerint a kontrolláló, nyomást gyakorló etetési módszerek összefüggésben állnak a problémás evési mintázatokkal és a későbbi súlyproblémákkal.
A vizsgálat rámutatott arra is, hogy a nehezebben evő gyermek még erősebb szülői kontrollt válthat ki, ami tovább gyengíti a belső éhség- és jóllakottsági jelzések követését.
A két kutatás azonos eredményt mutat
Mindkét vizsgálat hasonló következtetésre jut:
a “csak még egy falatot…” típusú ösztönzés könnyen az ellenkező hatást érheti el, mint amit a szülő szeretne:
nem erősíti, hanem gyengítheti a gyermek teste által küldött éhség- és teltségjelzések követését és hosszú távon az önszabályozás sérüléséhez járulhat hozzá.
“Nekem hiszel, vagy a testednek?”
Az állandó külső kontroll elveszi az önbizalmat
Ha az anya szabályozza, hogy a gyerek mit, mikor, mennyit, hogyan ehet, akkor az a norma alakulhat ki a gyerekben, hogy mindig kívülről jön az utasítás, és hogy “anya (vagy más) nálam jobban tudja, hogy nekem mi jó”.
Étel, mint a hatalommal visszaélés eszköze
Van olyan eset is, amikor nem a szülői tudatlanság, vagy a jószándékkal kikövezett pokolra vezető út nyilvánul meg, hanem az étel a hatalomgyakorlás eszközévé válik. Ilyenkor a szülő az ételen keresztül demonstrál erőt a gyereke felett. Ezzel elveszi a gyerek saját teste fölötti döntésének lehetőségét.
(Ez a működés igen gyakori az oktatási-nevelési intézményekben is – erről hamarosan külön blogcikkben írok.)
Akár jóindulatból fakad a kontroll, akár hatalomgyakorlási céllal jelenik meg, egyaránt azt érik el, hogy a gyerek nem fog bízni a saját teste jelzéseiben. Ez hosszú távon önbizalmi hiányosságokat is eredményezhet, és nem csak evés terén.
A rossz evési minták átírhatók
Felnőttként már dönthetsz másként
Akárhonnan jössz is, akármilyen szokásokat tanultál gyerekkorodban, ennek nem kell örökké úgy maradnia.
Felnőttként már van döntési lehetőséged: át tudsz tanulni egészségesebb evési működésekre.
Kifejlesztheted a – felnövekedésed során elmaradt, de az egészséges öngondoskodáshoz, táplálkozáshoz elengedhetetlenül – szükséges készségeket: megismerni valódi önmagad, megtanulni felismerni a tested jelzéseit, és megadni magadnak azt, amire valójában szükséged van.
A felépülés során az öngondoskodásunk fejlesztésén dolgozunk
Az evés, etetés, táplálás anyai funkció, az öngondoskodásunk minőségének alapvető megnyilvánulása. Ezért a “Belső Anya” énrészünket építjük, azaz megtanulunk értő figyelemmel fordulni saját magunk felé és szeretettel gondoskodni önmagunkról.
Így megtaláljuk evésben (is) a harmóniát. Képessé válunk egészségesen táplálni magunkat, jó minőségű és megfelelő mennyiségű étellel.
Akárhonnan jössz is, akármilyen szokásokat tanultál gyerekkorodban, ennek nem kell örökké úgy maradnia.
Felnőttként már van döntési lehetőséged: át tudsz tanulni egészségesebb evési működésekre.
Kifejlesztheted a – felnövekedésed során elmaradt, de az egészséges öngondoskodáshoz, táplálkozáshoz elengedhetetlenül – szükséges készségeket: megismerni valódi önmagad, megtanulni felismerni a tested jelzéseit, és megadni magadnak azt, amire valójában szükséged van.
Ha szeretnél változtatni, dolgozni az öngondoskodásodon és az evési mintáidon, hogy egyszer s mindenkorra magad mögött hagyhasd a túlevést, várlak egy ingyenes 30 perces konzultációra.
Az alábbi gombra kattintva tudsz időpontot foglalni 
Fontos közlemény: Edukációs céllal írom a bejegyzéseket. A blog tartalma nem helyettesíti a személyre szabott tanácsadást, nem terápia. A benne olvasottakat mindenki saját felelősségére alkalmazhatja. Szükség esetén keress fel egy szakembert az érintett területen!
Szerzői jogok: Ez a blogbejegyzés Láng Zsófia Eszter szellemi tulajdona. Sem részben, sem egészben nem sokszorosítható. Felhasználni belőle kizárólag pontos forrásmegjelöléssel és a szerző írásos engedélyével lehetséges!
