A SzabadEvés kifejezés eredete
A SzabadEvés kifejezés egy szójáték, a szabadesés szóról/szóból jutott eszembe.
A szabadesés – ahogy áltiban fizika órán tanították (nyugi, nekem is segítségül kellett hívnom Google barátomat, hogy pontosan le tudjam írni) – a következőt jelenti:
“Szabadesésnek nevezzük a test mozgását, ha a gravitációs mezőben kezdősebesség nélkül elengedett test esését a gravitáción kívül semmi sem befolyásolja. Gyakorlatilag szabadesésnek tekinthető a fáról lehulló alma, az elejtett kulcscsomó vagy a leejtett kavics mozgása.” (Wikipedia)
Tehát: az alapvető természeti törvényeken kívül nincsen semmi – semmilyen tárgy, eltérítő erő -, ami befolyásolná a test mozgását.
Párhuzam szabadesés és SzabadEvés között
Analógiásan a SzabadEvés azt jelenti, hogy az ember természetes evését irányító törvényeken kívül nincs jelen semmi kényszerítő inger, ami az evés folyamatát befolyásolná.
Azaz: sem külső, sem belső kényszer nem terel el
Értem ezalatt, hogy nem terelnek el a természetes evésedről olyan külső kényszerek, mint például egy felugró hirdetés az interneten, közösségi oldalakon, sem tévé reklám, sem óriásplakát az utcán, vagy a metróból feljőve a mozgólépcsőig terjedő pékség-illat. Sem az utcán sétálva lépten-nyomon felbukkanó gyorsétterem, a minden sarkon jelenlévő cukrászda vagy pékség.
És olyan belső kényszerek sem terelnek el a természetes evésedről, mint például egy nagyobb stresszreakció, fáradtság, kimerültség, szomorúság, unalom, és nem eszel halogatás gyanánt sem. Azaz: a nehéz érzelmi állapotaidat nem az evéssel akarod megoldani.
Csak a valódi (fizikai-biológiai) éhségérzeted, tehát a valódi éhséged, éhség-jóllakottság érzeted az, ami befolyásolja az evésed folyamatát.
Miért nem tudunk szabadon (természetesen) enni?
A belső - érzelmi - kényszerek gyerekkorból erednek
Az evési szokásaink egészen pici korunktól folyamatosan alakulnak.
Ha egy családban az etetés az elsődleges szeretetnyelv, a gyermek azt tanulja meg, hogy ő akkor „jó”, ha minél többet eszik, ebből fakadóan már kis korában rendszeresen túleszi magát, így ez az evési működés válik nála alapértelmezetté.
„Mindent meg kell enni, ami a tányéron van!”
„Nincs az a szekér, amire ne lehetne még pakolni.”
És ezekhez hasonló mondatok is megágyazhatnak a túlevésnek.
Ha nincs otthon harmonikus, szeretetteli légkör – sajnos ez igen gyakori -, akkor előfordulhat, hogy a gyerek önmaga megnyugtatására és megvigasztalására az ételhez fordul.
Az is elképzelhető, hogy az evés az egyetlen terület, ami felett kontrollt érez a gyermek, mert annyira leuralják a szülei. (A titokban evés, zugevés gyakori ezekben az esetekben.)
Ha a szülők bántó megjegyzést tesznek a gyermek testére, evésére, vagy minden együttérzés nélkül, kritikusan és szeretetlen módon fogyókúráztatják, szintén mély traumát tudnak vele okozni – akkor is, ha (szerintük) jószándékból teszik.
A meg nem dolgozott, fel nem oldott, tudattalan gyerekkori traumák rengeteg energiát igényelnek ahhoz, hogy elfojtás alatt tudjanak maradni.
Ezt az energiahiányt gyakran étellel igyekszünk pótolni.
Ezért a kulcs: feldolgozni, feloldani a gyerekkorunk óta elfojtott fájdalmainkat, sérelmeinket.
Ha ezt megtesszük, rengeteg energiánk szabadul fel.
Amellett, hogy akkor tudjuk érezni, hogy „Maradéktalanul önmagam vagyok!”
Ha kinyugszanak ezek a belső kényszerek, akkor megszűnik a túlevés, érzelmi evés is – mivel létjogosultságát veszti.
A következő pontban felsorolt külső faktorok akkor tudnak ránk negatívan hatni, ha ezeket a belső elfojtásainkat még nem oldottuk fel.
A külső kényszerítő hatás: a fogyasztói társadalom a sejtmagjainkig hatol
A fogyasztói társadalom, amiben élünk, nem kímél minket: mindent is el akarnak nekünk adni, hiszen minden cég a profitmaximalizálásra törekszik.
Látszólagos szabadságot nyújt csupán ez a roppant túlkínálat – valójában gúzsba köt minket.
Emellett senkinek nem érdeke, hogy igazán jól legyünk: önmagunkkal teljes harmóniában, megelégedettségben, lelki békében – mert akkor nem lehetne annyi mindent ránk sózni.
Ez a két alapvető törekvése a piaci szereplőknek mélyen áthatja a teljes lényünket.
A gondolkodásunk, érzelmi világunk, értékrendünk, társas(ági) életünk, spiritualitásunk mind-mind a fogyasztói társadalom hatása alatt áll – csak kevéssé, vagy egyáltalán nem vagyunk rá tudatosak.
A diétakultúra nyomasztása
Fogyasztói társadalmunk szerves része a diétakultúra, ami szintén minden rezdülésünket áthatja.
A diétakultúra olyan társadalmi hiedelemrendszer, amely a soványságot és a megjelenést helyezi előtérbe az egészséggel és a jóléttel szemben.
Az ételeknek, étkezési szokásoknak és a kinézetnek morális értéket tulajdonít.
A fogyást úgy állítja be, mint a boldogsághoz vagy elismeréshez vezető (egyetlen) utat, ezzel azokat, akik nem vékonyak és nem is kívánnak lefogyni, megszégyeníti és kirekeszti.
Így fordulhat elő, hogy teljesen normális testalkatú, egészséges emberek – a nőket érinti főként – rosszul érzik magunkat a testünkben, vagy egyenesen gyűlölik magukat, nagyon lecsökken az önbecsülésünk – sőt, akár evészavarok is kialakulhatnak ezek miatt a megbélyegző hazugságok miatt.
Miért hatnak ezek ránk ilyen elemi erővel?
Maga a marketing eleve a legarchaikusabb ösztöneinket célozza. Hétköznapi emberként bele se gondolunk, el sem tudjuk képzelni, milyen mélyre hatolnak belénk és mennyi dimenzióban bombázzák a tudatunkat – pontosabban a tudattalanunkat – a reklámok üzenetei.
Erre rájön az is, hogy minél bizonytalanabb valaki érzelmileg, annál befolyásolhatóbb.
Mind az alapvető érzéseiben, mind külsőségek tekintetében befolyásolhatóbb az az ember, akinek önbizalma, önértékelése alacsony. És annál erősebb a megfelelési kényszere – a szépségideálok vonatkozásában is.
A megfelelési kényszer, a „jókislányság”, a másoknak – és a társadalomnak – való alárendelődés leginkább azokra jellemző, akik még nem dolgozták fel a gyerekkorból eredő tudattalan sérelmeiket.
Ideális táptalaj ez a termékeket és szolgáltatásokat kínáló cégek számára.
“Csak 5 kilót akartam fogyni!”
Avagy: hogyan alakulnak ki az evésproblémák?
Hány embertől hallottam már ehhez hasonló mondatot!
Ebből a gondolatból aztán elindul egy kis ártalmatlannak tűnő kalóriaszámolás, vagy valamilyen divatos diéta – manapság ez gyakran a keto vagy az időszakos böjt -, és az ember már össze is zavarja a saját szervezetét. Különösképp, ha emellett a nulla mozgásból nekikezd valami erőteljes edzésnek.
Kutatások széles tárháza bizonyítja, hogy a megszorításokat alkalmazó diéták hízáshoz vezetnek 1-5 éven belül.
Az ekkor beinduló testsúlyingadozás, a jojó-effektus akár egész életünkön át elkísérhet minket.
“Oké, de mit tehetek a fogyasztói társadalom és a diétakultúra nyomása ellen?”
Sajnos ezek a külső hatások nem fognak megváltozni – legalábbis pozitív irányba szinte biztosan nem.
Ezért fontos teendőnk, hogy
MEGHÚZZUK A SAJÁT HATÁRAINKAT velük szemben, továbbá
MEGTANULJUNK RÁHANGOLÓDNI A SAJÁT VALÓDI TESTI-LELKI SZÜKSÉGLETEINKRE,
hogy mindig képesek legyünk érzékelni önmagunkat, és ne söpörje el az érzéseinket és testérzeteinket egy kívülről érkező inger. Így ne tudjon túlevésre, felesleges vásárlásokra, és káros tevékenységekre (pl. önsanyargatós fogyókúra) késztetni minket.
Ehhez első lépés maga a
TUDATOSÍTÁS, hogy
- Ezek a dolgok folyamatosan zajlanak az életünkben
- Megérezni, hogy ránk pontosan milyen hatással vannak az egyes külső impulzusok
- Mik a saját valódi testi-lelki szükségleteink.
Következő lépés az ÖNISMERET és a TESTTUDATOSSÁG fejlesztése.
Az alábbi kérdéseket érdemes feltenned magadnak, kontemplálni-meditálni rajtuk, és leírni a válaszokat:
- Pontosan hogyan tudok határokat húzni, hogy kivédjem a fogyasztói társadalom és a diétakultúra káros hatásait?
- Hogyan tudom kielégíteni a saját valódi szükségleteimet?
- Milyen berögzült szokásaim, működéseim vannak, amik útját állják annak, hogy mindezt meg tudjam tenni?
- Honnan erednek ezek a rossz szokásaim, és hogyan tudom őket megváltoztatni?
Mindezen – önmagunkból kinyert – információk segítségünkre lesznek, hogy képessé váljunk az új, testi-lelki egészségünket szolgáló evési és életmódbeli szokásainkat, működéseinket kialakítani.
Ha nem megy egyedül, ne csüggedj, van segítség!
Erre a folyamatra hoztam létre a saját, egyedi módszeremet, mellyel már több tucat nőt – és néhány férfit – kísértem az evés szabadságához.
Én is a fent említett cipőben jártam. A saját kálváriáimon átverekedve magam, alakítottam ki a praktikáimat, hogy az evésproblémáimból kilábaljak.
Az önismereti utam és tanulmányaim során rengeteg irányzattal ismerkedtem meg, és ezekből állítottam össze azt a palettát, ami nekem is segített, és amellyel a hozzám forduló kliensekkel dolgozunk.
A program célja, hogy kényszerektől mentes, önazonos, fitt, könnyed, örömteli életet alakíts ki magadnak.
Feltárjuk és átírjuk a túlevés mögött álló mélyebb tudattalan működéseidet, azért, hogy az evés a természetes helyére kerüljön az életedben.
Mire számíthatsz a folyamat során?
- Beazonosítjuk rezdülésről rezdülésre, mi vezet téged az érzelmi evésbe, annak érdekében, hogy meg tudd szüntetni.
- Feltérképezzük a gyerekkori mintákat az evéssel és a testtel kapcsolatban, valamint oldjuk azokat a traumákat, amik az étkezéssel kapcsolatos problémáid mögött állnak.
- Imaginációs és mély relaxációs módszereket alkalmazva közelebb kerülsz az érzéseidhez és testérzeteidhez, így képessé válsz a valódi biológiai és érzelmi szükségleteidet kielégíteni.
- Feltárjuk, pontosan milyen hiányokat kompenzálsz az étellel tudattalanul, felépítjük az önmagaddal és testeddel való kapcsolatot, ennek révén megtanulod betölteni ezeket. Így csillapodik, majd kinyugszik az evési kényszered.
- Feltárjuk és lecseréljük a káros hiedelmeidet, amit a fogyasztói társadalom és a diétakultúra aggatott rád.
A program során a konzultációk között írásbeli és önreflexiós gyakorlatok is várnak rád, de nem csak a belső változásokkal dolgozunk, hanem a gyakorlatba ültetjük az új működéseket és szokásokat.
A régi mintázatokat átírjuk, hogy elérd a testi-lelki egészséget és harmóniát, azért, hogy végre valódi önmagaddá válhass.
Ide kattintva megismerheted korábbi résztvevők tapasztalatait.
A program 100%-ban személyre szabott és a számodra legmegfelelőbb ritmusban haladunk.
Az első lépés a díjmentes és kötelezettségmentes konzultáció, ahol részletesen elmondhatod a problémádat és amennyiben megvan a kölcsönös szimpátia, átbeszéljük, hogyan tudunk a számodra leghatékonyabb módon együtt dolgozni.
Foglalj időpontot a gombra kattintva!
Fontos közlemény: Edukációs céllal írom a bejegyzéseket. A blog tartalma nem helyettesíti a személyre szabott tanácsadást, nem terápia. A benne olvasottakat mindenki saját felelősségére alkalmazhatja. Szükség esetén keress fel egy szakembert az érintett területen!
Szerzői jogok: Ez a blogbejegyzés Láng Zsófia Eszter szellemi tulajdona. Sem részben, sem egészben nem sokszorosítható. Felhasználni belőle kizárólag pontos forrásmegjelöléssel és a szerző írásos engedélyével lehetséges!
